Sziasztok! Kb. 1 hónapja újra olvashatok-anyu megengedte-, és pár napja azon filózok, hogy folytatom a történeteimet. Ma neki ültem elolvasni őket, és a F.A.S.U.-nál megakadtam az utolsó szónál... ,,Nyugi..." Nah igen... Sosem gondoltam volna, hogy a saját történetem ilyen hatással lesz rám.. De, hogy egy szó? Szót fogadtam, megnyugodtam. Sőt, majdhogynem lementem alfába.. De nem hagyott nyugodni a mondat folytatása... És a történet folytatása. A történeteim folytatása.
Szóval: FOLYTATOM A TÖRTÉNETEIMET! Ráadásul újakba is belekezdtem, amik 1-től 1-ig nagyon jók- legalábbis szerintem. Remélem legalább elolvassátok ezt a bejegyzést, és továbbá is olvastok majd. Valószínűleg hétvégén friss-de nem biztos. :)
XoXo.
P.S.: fent vagyok "Facebook"-on. :) így találtok meg: Kálmán Klaudya.
Valószínűleg teszek ki olyan kis táblát is, hogy könnyebben bejelöljetek :)Köszi! Puszi!
2011. november 9., szerda
2010. augusztus 3., kedd
Kiváló Szerkesztői Díj Minden olvasómnak!!!
Teendők a díjjal:
1. Meg kell köszönni
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk
1.: Megvan:D Köszike Gicus16!!!
2.: Megvan.
3.: Gicus16:
http://rebekakreidl.blogspot.com
http://gicus15.blogspot.com/
http://gicus-novellai.blogspot.com/
http://jennyedward.blogspot.com/
4.: Szerintem majdnem mindenki megkapta, szóval minden olvasómnak küldöm!:D
5. Mindenkinek küldöm, aki olvas!!!
6: Aki megnézi ezt a bejegyzést, az úgyis tudja, hogy megkapta:)
2010. július 31., szombat
Sajnálom.
Előszőr nem is tudtam, hogy mondjam el, de a lényeg megvan szóval írok....
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem de most egy kicsit elment velem a ló... Vagyis, gyorsabban mennek az események, mint ahogy azt fel tudnám fogni.
1. A mamám meghalt....(nem részletezném...)
2. Otthon még nagyobb lett a cirkusz.
3. Sikeresen átiratkoztam a Szent László Általános részlegébe.
4. A halászléfőzőt végig vittem..(3 napig buli 1000rrel, nem semmi!)
5. Mama temetése.
6. Most hétvégén megint házibuli...(totál KáÓ)
7. Most írok....:D
Szóval, elolvastam a F.A.S.U. utolsó fejijét, és eléggé gyatra lett, még így távlatból is.... Szóval:
Elhatároztam, hogy írogatok, írogatok de nem nagyon fogok frisselni, így tovább tart majd a töri(genya vagyok tudom:D)
Ráadásul mingyárt, lesz majd az évkezdés, új suliban, szóval össze kell szednem magam:S
Lehetséges hogy koleszos is leszek szal, akkor nem lesz annyi időm a gépezésre, de ez még egyáltalán nem bizti, csak reménykedem benne.
Na mindegy, majd jövök:) pusza.
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem de most egy kicsit elment velem a ló... Vagyis, gyorsabban mennek az események, mint ahogy azt fel tudnám fogni.
1. A mamám meghalt....(nem részletezném...)
2. Otthon még nagyobb lett a cirkusz.
3. Sikeresen átiratkoztam a Szent László Általános részlegébe.
4. A halászléfőzőt végig vittem..(3 napig buli 1000rrel, nem semmi!)
5. Mama temetése.
6. Most hétvégén megint házibuli...(totál KáÓ)
7. Most írok....:D
Szóval, elolvastam a F.A.S.U. utolsó fejijét, és eléggé gyatra lett, még így távlatból is.... Szóval:
Elhatároztam, hogy írogatok, írogatok de nem nagyon fogok frisselni, így tovább tart majd a töri(genya vagyok tudom:D)
Ráadásul mingyárt, lesz majd az évkezdés, új suliban, szóval össze kell szednem magam:S
Lehetséges hogy koleszos is leszek szal, akkor nem lesz annyi időm a gépezésre, de ez még egyáltalán nem bizti, csak reménykedem benne.
Na mindegy, majd jövök:) pusza.
Sajnálom.
Előszőr nem is tudtam, hogy mondjam el, de a lényeg megvan szóval írok....
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem de most egy kicsit elment velem a ló... Vagyis, gyorsabban mennek az események, mint ahogy azt fel tudnám fogni.
1. A mamám meghalt....(nem részletezném...)
2. Otthon még nagyobb lett a cirkusz.
3. Sikeresen átiratkoztam a Szent László Általános részlegébe.
4. A halászléfőzőt végig vittem..(3 napig buli 1000rrel, nem semmi!)
5. Mama temetése.
6. Most hétvégén megint házibuli...(totál KáÓ)
7. Most írok....:D
Szóval, elolvastam a F.A.S.U. utolsó fejijét, és eléggé gyatra lett, még így távlatból is.... Szóval:
Elhatároztam, hogy írogatok, írogatok de nem nagyon fogok frisselni, így tovább tart majd a töri(genya vagyok tudom:D)
Ráadásul mingyárt, lesz majd az évkezdés, új suliban, szóval össze kell szednem magam:S
Lehetséges hogy koleszos is leszek szal, akkor nem lesz annyi időm a gépezésre, de ez még egyáltalán nem bizti, csak reménykedem benne.
Na mindegy, majd jövök:) pusza.
Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem de most egy kicsit elment velem a ló... Vagyis, gyorsabban mennek az események, mint ahogy azt fel tudnám fogni.
1. A mamám meghalt....(nem részletezném...)
2. Otthon még nagyobb lett a cirkusz.
3. Sikeresen átiratkoztam a Szent László Általános részlegébe.
4. A halászléfőzőt végig vittem..(3 napig buli 1000rrel, nem semmi!)
5. Mama temetése.
6. Most hétvégén megint házibuli...(totál KáÓ)
7. Most írok....:D
Szóval, elolvastam a F.A.S.U. utolsó fejijét, és eléggé gyatra lett, még így távlatból is.... Szóval:
Elhatároztam, hogy írogatok, írogatok de nem nagyon fogok frisselni, így tovább tart majd a töri(genya vagyok tudom:D)
Ráadásul mingyárt, lesz majd az évkezdés, új suliban, szóval össze kell szednem magam:S
Lehetséges hogy koleszos is leszek szal, akkor nem lesz annyi időm a gépezésre, de ez még egyáltalán nem bizti, csak reménykedem benne.
Na mindegy, majd jövök:) pusza.
2010. május 9., vasárnap
Sajnálom.
Bocs.. Tudom az erdőben lakik, meg tele van vele a padlás, de akkor is bocsi...
Van 2 hírem. Az egyik rossz, a másik jó.
Rossz hír: Bocsássatok meg, de nem tudok írni. A történeteimet nem hagyom befejezetlenül, de egyenlőre szüneteltetem a blogjaimat.
okok:
Jó hír: NYÁRON vissza jövök! pontos dátumot nem tudok adni, de szerintem július eleje felé leszek várhatólag. Ismétlem:VÁRHATÓLAG azaz nem biztos.Mint feljebb említettem, nem szeretném a blogjaimat abbahagyni, a szívemhez nőttek.
Szóval kb. júliusban várható vagyok. :D
Puxi. Klau
Van 2 hírem. Az egyik rossz, a másik jó.
Rossz hír: Bocsássatok meg, de nem tudok írni. A történeteimet nem hagyom befejezetlenül, de egyenlőre szüneteltetem a blogjaimat.
okok:
- Kivagyok lelkileg.
- Itthon ingyen cirkusz van(szerintem egyesek tudják mit jelent, és akik ismernek, azok még jobban...)
- Mamám kórházban van 3 hónapja, STROKE-ot kapott(agyvérzés, bal-feles bénulással).
Jó hír: NYÁRON vissza jövök! pontos dátumot nem tudok adni, de szerintem július eleje felé leszek várhatólag. Ismétlem:VÁRHATÓLAG azaz nem biztos.Mint feljebb említettem, nem szeretném a blogjaimat abbahagyni, a szívemhez nőttek.
Szóval kb. júliusban várható vagyok. :D
Puxi. Klau
2009. december 30., szerda
3. fejezet 2. része
Emlékek és érzelmek (2/2)
/ Alice szemszöge /
Edward amióta megismerte azt a lányt, kibírhatatlan. Állandóan bizonytalan, és váltogatja a döntéseit. Nem bírom. Jasper is lassan megbolondul, de nekem elmondta, hogy érez egy kis szeretetet is nála. Ennek felettébb örültem. Hirtelen jött egy látomás.
Edward karjaiba zárta azt a lányt.
Végre! Boldogan szaladtam le a nappaliba, a lépcső korlátján még le is csúsztam, és lendületből ugrottan szerelmem nyakába. Nem értette miért vagyok annyira boldog, de örült neki.
- Edward átölelte. - Súgtam a fülébe. Felkapott, és elkezdett forogni, és kacagni. Ujjongott össze-vissza. Észre sem vettük, hogy közönségünk is van. Belemerültünk a boldogságba. Esme büszkén nézett ránk.
- Minek örültök skacok? - Kérdezte Emmett. Beleugrottam a nyakába. Értetlenül nézett rám, de elkapott, különben leestem volna.
- Átölelte! - Ujjongtam. Ő tudta mi van, sőt találkozott is a lánnyal.
- Nem mondod?! - Kérdezte meglepődve. - Húú! Imádlak hugi! - Forgott velem körbe-körbe. Nagyon vidámak voltunk. Jasper ugrált körbe-körbe. Vicces volt. Rose még el is nevette magát rajta. Jasper, mint aki örömében ugrál? Erre én is elnevettem magam.
Csak forogtunk, és forogtunk örömünkben. Majd megálltunk. Uhh! Gáz van!
- Öhm.. Uhh. Istenemre mondom, hogy szédülök! - Néztem körbe. - De jó! Forog a világ! - Kacagtam fel.
- Hidd el hugi! Nekem is! -Támaszkodott rám. - Ez kész! Mint két részeg vámpír! - Röhögött fel. Erre már én sem bírtam tovább elkezdtem nevetni.
- Macska jajj! - Kiáltottuk el magunkat.
- Jahj, istenem mit tettem? - Énekeltünk egymásba karolva és nevetve.
Kezdtem józanodni, ezért megindultam a kanapé felé. De elkezdtem esni, és magammal rántottam Emmettet. Majdnem orra buktunk, és csak röhögtünk, ugyanúgy, csak a földön.
Nem tudtuk meddig fetrengtünk a földön, de egyszer csak Carlisle tornyosult fölénk, apai szigorral, de mosolygott rajtunk.
Rose és Jazz majd megpukkadt a vissza fojtott nevetéstől. Apa közénk állt, szembe fordult velünk és kezét nyújtotta.
- Azt nem ajánlom apu! - Szólt rá szelíden Em.
- Gyertek már gyerekek!- Először engem szedett fel a földről, majd közös erővel felhúztuk a bátyámat.
- Ez jó volt! - Pacsiztunk össze Emmel.
- Na meséljetek gyerekek! - Karolt át minket apánk, és kísért minket az emeletre.
- Ő volt! - Mutattunk egymásra Emmettel.
- Mit csináltam? Te húztál magaddal!
- De te pörgettél meg!
- Te ugrottál a nyakamba!
- Te kérdezted meg, hogy minek örülök!
- Te csúsztál le a lépcsőkorláton!- Na erre nem tudtam mit mondani. De mégis volt még valami a tarsolyomban.
- Edward volt! Miatta lettem boldog!
- Mi van? - Kérdezte Apu.
- Ő volt! - kiabáltunk egymásra Emmettel. Ő megbökött a mutatóujjával, majd én is. Elkezdtük egyre erősebben böködni egymást.
- Na ez kész! Elmondom! - Fejeztem be a gyerekeskedést.
- Mindent? - Kérdezte Em és Jazz egyszerre.
- Nem. - Nyugtattam meg őket. - Volt egy látomásom, aminek nagyon örültem, így szaladtam le, és csúsztam a korláton is. Jazzel forogtunk körbe-körbe örömünkben, aztán Emmel is, de addig míg el nem kezdtünk szédülni, szó szerint! És kidőltünk mint két fa. - A végére elröhögte magát az egész bagázs még apa is. - Amúgy milyen napod volt?
- Fárasztó! Egy kislánynak veseköve volt, de megműtöttük. Szerencsére jól van. Aztán volt egy császár metszés is, ahol az egyik gyermek meghalt. - Szomorodott el apu. - De született egy másik gyermek.
- Hős vagy apu. - Öleltem át, Emmettel pedig lepacsizott.
- Drágáim! Ti vagytok a mindenem! - Most volt az a tipikus összeborulás, családi ölelés. Szeretem ezt. Hírtelen egy látomás tört a fejembe.
Az a szőke lány Edwardot ölelve simogatja Esme képét.
- Anya... - És itt befejeződött. Eszembe jutott, hogy Esme-nek lánya született.
- Anya...A..A lányod...
- Ugye nem a..? - Kérdezték egyszerre Jazz és Em. Rájuk néztem és bólintottam.
- Ez nem lehet igaz! - Fogták a fejüket, és járkáltak.
- ...Él. - Fejeztem be a mondatot. Anyánk csak állt és nézett ki bután a fejéből.
- Ki? Hol? Hogy hívják?
- Nem tudom, csak él. - Nem akartam neki elmondani, hogy az erdő másik felén lakik.
Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és olyanok léptek be, akikre nem gondoltam.
Nah most megleptelek titeket. :D Nem számítottatok Alice-ra, mi? :D Mondjuk ehhez a részhez mehetett volna Jazz is ( a cím miatt), de ez akkor jutott eszembe amikor már megírtam :D Pénteken nem lesz rész szerintem, hacsak nem gépeltem be előre, mert megyünk mamához kajálni. :D Ha addig nem lesz rész, akkor B.U.É.K! :D
Pux. Klau
U.I.: Valamint a 2. részhez találjatok ki valami jó kis címet, mert nekem nem tetszett a "Az titok" cím, mert az csak az elejére van. Na de mindegy, találjatok ki valami jót :D
U.I. 2.: Ma még felrakom a szereplőket :D
/ Alice szemszöge /
Edward amióta megismerte azt a lányt, kibírhatatlan. Állandóan bizonytalan, és váltogatja a döntéseit. Nem bírom. Jasper is lassan megbolondul, de nekem elmondta, hogy érez egy kis szeretetet is nála. Ennek felettébb örültem. Hirtelen jött egy látomás.
Edward karjaiba zárta azt a lányt.
Végre! Boldogan szaladtam le a nappaliba, a lépcső korlátján még le is csúsztam, és lendületből ugrottan szerelmem nyakába. Nem értette miért vagyok annyira boldog, de örült neki.
- Edward átölelte. - Súgtam a fülébe. Felkapott, és elkezdett forogni, és kacagni. Ujjongott össze-vissza. Észre sem vettük, hogy közönségünk is van. Belemerültünk a boldogságba. Esme büszkén nézett ránk.
- Minek örültök skacok? - Kérdezte Emmett. Beleugrottam a nyakába. Értetlenül nézett rám, de elkapott, különben leestem volna.
- Átölelte! - Ujjongtam. Ő tudta mi van, sőt találkozott is a lánnyal.
- Nem mondod?! - Kérdezte meglepődve. - Húú! Imádlak hugi! - Forgott velem körbe-körbe. Nagyon vidámak voltunk. Jasper ugrált körbe-körbe. Vicces volt. Rose még el is nevette magát rajta. Jasper, mint aki örömében ugrál? Erre én is elnevettem magam.
Csak forogtunk, és forogtunk örömünkben. Majd megálltunk. Uhh! Gáz van!
- Öhm.. Uhh. Istenemre mondom, hogy szédülök! - Néztem körbe. - De jó! Forog a világ! - Kacagtam fel.
- Hidd el hugi! Nekem is! -Támaszkodott rám. - Ez kész! Mint két részeg vámpír! - Röhögött fel. Erre már én sem bírtam tovább elkezdtem nevetni.
- Macska jajj! - Kiáltottuk el magunkat.
- Jahj, istenem mit tettem? - Énekeltünk egymásba karolva és nevetve.
Kezdtem józanodni, ezért megindultam a kanapé felé. De elkezdtem esni, és magammal rántottam Emmettet. Majdnem orra buktunk, és csak röhögtünk, ugyanúgy, csak a földön.
Nem tudtuk meddig fetrengtünk a földön, de egyszer csak Carlisle tornyosult fölénk, apai szigorral, de mosolygott rajtunk.
Rose és Jazz majd megpukkadt a vissza fojtott nevetéstől. Apa közénk állt, szembe fordult velünk és kezét nyújtotta.
- Azt nem ajánlom apu! - Szólt rá szelíden Em.
- Gyertek már gyerekek!- Először engem szedett fel a földről, majd közös erővel felhúztuk a bátyámat.
- Ez jó volt! - Pacsiztunk össze Emmel.
- Na meséljetek gyerekek! - Karolt át minket apánk, és kísért minket az emeletre.
- Ő volt! - Mutattunk egymásra Emmettel.
- Mit csináltam? Te húztál magaddal!
- De te pörgettél meg!
- Te ugrottál a nyakamba!
- Te kérdezted meg, hogy minek örülök!
- Te csúsztál le a lépcsőkorláton!- Na erre nem tudtam mit mondani. De mégis volt még valami a tarsolyomban.
- Edward volt! Miatta lettem boldog!
- Mi van? - Kérdezte Apu.
- Ő volt! - kiabáltunk egymásra Emmettel. Ő megbökött a mutatóujjával, majd én is. Elkezdtük egyre erősebben böködni egymást.
- Na ez kész! Elmondom! - Fejeztem be a gyerekeskedést.
- Mindent? - Kérdezte Em és Jazz egyszerre.
- Nem. - Nyugtattam meg őket. - Volt egy látomásom, aminek nagyon örültem, így szaladtam le, és csúsztam a korláton is. Jazzel forogtunk körbe-körbe örömünkben, aztán Emmel is, de addig míg el nem kezdtünk szédülni, szó szerint! És kidőltünk mint két fa. - A végére elröhögte magát az egész bagázs még apa is. - Amúgy milyen napod volt?
- Fárasztó! Egy kislánynak veseköve volt, de megműtöttük. Szerencsére jól van. Aztán volt egy császár metszés is, ahol az egyik gyermek meghalt. - Szomorodott el apu. - De született egy másik gyermek.
- Hős vagy apu. - Öleltem át, Emmettel pedig lepacsizott.
- Drágáim! Ti vagytok a mindenem! - Most volt az a tipikus összeborulás, családi ölelés. Szeretem ezt. Hírtelen egy látomás tört a fejembe.
Az a szőke lány Edwardot ölelve simogatja Esme képét.
- Anya... - És itt befejeződött. Eszembe jutott, hogy Esme-nek lánya született.
- Anya...A..A lányod...
- Ugye nem a..? - Kérdezték egyszerre Jazz és Em. Rájuk néztem és bólintottam.
- Ez nem lehet igaz! - Fogták a fejüket, és járkáltak.
- ...Él. - Fejeztem be a mondatot. Anyánk csak állt és nézett ki bután a fejéből.
- Ki? Hol? Hogy hívják?
- Nem tudom, csak él. - Nem akartam neki elmondani, hogy az erdő másik felén lakik.
Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és olyanok léptek be, akikre nem gondoltam.
Nah most megleptelek titeket. :D Nem számítottatok Alice-ra, mi? :D Mondjuk ehhez a részhez mehetett volna Jazz is ( a cím miatt), de ez akkor jutott eszembe amikor már megírtam :D Pénteken nem lesz rész szerintem, hacsak nem gépeltem be előre, mert megyünk mamához kajálni. :D Ha addig nem lesz rész, akkor B.U.É.K! :D
Pux. Klau
U.I.: Valamint a 2. részhez találjatok ki valami jó kis címet, mert nekem nem tetszett a "Az titok" cím, mert az csak az elejére van. Na de mindegy, találjatok ki valami jót :D
U.I. 2.: Ma még felrakom a szereplőket :D
2009. december 29., kedd
3. fejezet 1. része
Sziasztok! Mivel megígértem, hogy ma dobok fel részt, és a 3. feji is elég hosszú, így megfelezem, mert kb a három-negyedénél járok. Holnap freshelem a másik részét is. Az 5 komis "zsarolás" még mindig van :D, és igyekszem válaszolni is. Köszi, hogy olvastok, és a komizókat külön puszilom.
Na puxás!
3. - Emlékek és érzelmek (1/2)
Szorosan karjaiba zárt. Nem tudom miért, de ösztönösen viszonoztam. Fejemet vállára hajtottam, és nagyokat lélegeztem mámorító illatából. Ő belecsókolt a nyakamba, mire egy jóleső sóhaj szaladt ki a számon, és megremegtem karjai közt.
- Szóval, még mindig áll a bünti? - Kérdezte, és közben egy-egy puszit nyomott a nyakamra.
- Nem. - Feleltem kótyagosan, és én is elkezdtem puszilgatni. Nem tudom meddig állhattunk így, de nagyon jól esett. Egy utolsó puszit nyomtam nyakára, majd elhúzódtam.
- Öhmm... akkor... én most... azt hiszem... bemegyek.- Néztem rá. Mire várok? Ahj! Megindultam, de csak ránéztem. Intettem neki, majd elsétáltam az ajtóig, ahova volt támasztva a gitárom. Visszanéztem rá. - Szia! - Megint intettem, de nem igen akaródzott bemennem, és látszólag neki sem elmennie.
- szia! - Intett, majd hátat fordított és elindult az erdő sűrűjébe.
Épp benyitottam volna, amikor megszólalt:
- Jahj! Majd elfelejtettem! Köszönöm. - Nézett rám félszegen. Tudtam mire érti.
- Én köszönöm. - Válaszoltam, majd benyitottam a házba. Még a szemem sarkából láttam, ahogy ujjongva üt a levegőbe. Megmosolyogtam ezt a tettét.
Becsuktam az ajtót, és kitámasztottam a hátammal.
Vajon mi kezdődött el, evvel az öleléssel? Egy igaz barátság kezdete? Vagy.. Áhh.. Az nem lehet.
Ellöktem magam az ajtótól, és elkezdtem pakolni a dobozokat. Kipakoltam a vitrines szekrénybe a fényképeket, okleveleket, emlékeket.
Kezembe akadt egy kép. Még régen anyám neve alapján kutakodtam egy kicsit, majd rátaláltam erre a fényképre.
Anyám van rajta.Egy barna ujjatlan felsőt visel. Vörösesbarnás haja göndör fürtökben omlik a vállára. Mosolyog. Milyen szép a mosolya. Zöldes szemét, és a mosolyát örököltem tőle.
Ezt a képeket kiraktam az egyik képem mellé. Tök egyformák vagyunk. Csak nekem szőke hajam van, míg neki vörösesbarna.
Sokáig néztem ezt a képet anyáról, mert késztetést éreztem arra, hogy alaposabban megnézzem.
Hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a képet a helyéről, és megnéztem a hátulját, miután kivettem a keretből. Elkezdtem olvasni:
Én írtam rá ezt. Ez az idézet nagyon tetszik, szeretem. Kifejezi az érzéseimet. Felvettem anyám nevét, mert annyit megérdemel, ha már megöltem. Gyűlölöm magam, nem érdemlem meg a létet.
Még régebben elmentem a Volturihoz, hogy megöljenek, de nem tették. De elengedtek, merthogy különleges vagyok. Csoda, általában maguk mellé rendelik a különleges képességgel megáldott vámpírokat. De nem tartottak elég erősnek, mert félvér vagyok. Nem is baj, legalább nem kell több embert megölnöm. Minek, ha élhetek állatvéren is. És amúgy sem állnék be hozzájuk. Utálok harcolni. Ott mindig ölés, harcolás van hegyén hátán. Brr. Az emlékétől is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy az emberek, onnan nem éppen, úgy jönnek ki ahogyan gondolják.
Én ebben nem szeretnék benne lenni. Undorító. Elég az a bűntudat, amiben dagonyázok. Nem akarok idegen embereket megölni azért, hogy kiéljem a vágyaimat.
Télleg, el kellene mennem vadászni, megnézni a terepet. De előbb még pakolok.
Evvel a gondolattal álltam neki ismét a cuccaim elpakolásának. Pakoltam, és pakoltam, és a változatosság kedvéért pakoltam. Közben nem unatkoztam, mert bedugtam a fülembe az IPodomat.
Dudorásztam, és táncoltam a zene ritmusára, közben a kezemben egyensúlyoztam egy tökröt, majd felmentem vele a fürdőbe.
Leraktam a földre , majd itt is körbe néztem.
Sarokkád, egy tükör, mosdókagyló, szekrény, zuhanykabin. Szép és hangulatos. A metlaki fehér, a csempe pedig barnás. Ez tetszik, nagy is.
Eldöntöttem, hogy most elrendezem a fürdőt, mivel minden megvan hozzá.
Így le is mentem a fürdőszobás dobozokért, majd fölvittem, és elkezdtem itt is pakolászni.
Nem tudom meddig pakolhattam, de a csengő szakított félbe. Gyorsan kikaptam a fülemből a fülhallgatót, és elkezdtem lerohanni.
- Jövök! - Kiáltottam, majd amint elértem az ajtóig kinyitottam.
Edwarddal találtam magam szembe, és a 32 fogas mosolyával. Azt hittem elolvadok a helyszínen.
- Szia.
- Szia.- És csak álltunk, és mosolyogtunk. - Jajj! De bunkó vagyok! - Csaptam a homlokomra. - Bejössz? - Kérdeztem, és arrébb álltam az útból, helyet engedve neki.
Ahogy elment mellettem megsimogatta a karom, mire libabőrös lettem. Rámosolyogtam, és ő is rám. Bement a nappaliba, és körbe nézett.
Majd megindult a vitrines szekrény felé, és kivette anyám képét. Odamentem hozzá, majd alaposan megnéztem a képet, közben elkezdtem mondani a magamét.
- Ő az édesanyám. Teherbe ejtette egy vámpír, és a születésemkor nagyon legyengült, így állítólag meghalt. Hiányzik.-
A végét csak suttogtam, mert elkezdtem sírni.
Felém fordult, és védelmezően átölelt, én pedig elbőgtem magam. A vállára hajtottam a fejem, és úgy sírtam.
Órákig áztattam a pólóját, aztán lenyugodtam. Még nem engedtük el egymást. Erősebben ölelt, de nekem tetszett. Nagyon is.
- Sajnálom.
- Köszi. - Néztem fel rá egy csekély mosollyal. - Mindent. Megértően nézett rám, és újból karjaiba zárt. Talán órákig állhattunk így, és semelyikőnk sem engedett szorításából.
U.I.: A kövi része szemszög váltásos lesz. :D Na találgassatok, hogy ki lesz az. :D
Előre is köszi a komikat, és, hogy olvastok.
Még egyszer bocsi, hogy idáig húztam-vontam. Ráadásul ez nem is olyan hosszú, ahogy el nézem. Na holnap jövök még :D
Puxa.
Na puxás!
3. - Emlékek és érzelmek (1/2)
Szorosan karjaiba zárt. Nem tudom miért, de ösztönösen viszonoztam. Fejemet vállára hajtottam, és nagyokat lélegeztem mámorító illatából. Ő belecsókolt a nyakamba, mire egy jóleső sóhaj szaladt ki a számon, és megremegtem karjai közt.
- Szóval, még mindig áll a bünti? - Kérdezte, és közben egy-egy puszit nyomott a nyakamra.
- Nem. - Feleltem kótyagosan, és én is elkezdtem puszilgatni. Nem tudom meddig állhattunk így, de nagyon jól esett. Egy utolsó puszit nyomtam nyakára, majd elhúzódtam.
- Öhmm... akkor... én most... azt hiszem... bemegyek.- Néztem rá. Mire várok? Ahj! Megindultam, de csak ránéztem. Intettem neki, majd elsétáltam az ajtóig, ahova volt támasztva a gitárom. Visszanéztem rá. - Szia! - Megint intettem, de nem igen akaródzott bemennem, és látszólag neki sem elmennie.
- szia! - Intett, majd hátat fordított és elindult az erdő sűrűjébe.
Épp benyitottam volna, amikor megszólalt:
- Jahj! Majd elfelejtettem! Köszönöm. - Nézett rám félszegen. Tudtam mire érti.
- Én köszönöm. - Válaszoltam, majd benyitottam a házba. Még a szemem sarkából láttam, ahogy ujjongva üt a levegőbe. Megmosolyogtam ezt a tettét.
Becsuktam az ajtót, és kitámasztottam a hátammal.
Vajon mi kezdődött el, evvel az öleléssel? Egy igaz barátság kezdete? Vagy.. Áhh.. Az nem lehet.
Ellöktem magam az ajtótól, és elkezdtem pakolni a dobozokat. Kipakoltam a vitrines szekrénybe a fényképeket, okleveleket, emlékeket.
Kezembe akadt egy kép. Még régen anyám neve alapján kutakodtam egy kicsit, majd rátaláltam erre a fényképre.
Anyám van rajta.Egy barna ujjatlan felsőt visel. Vörösesbarnás haja göndör fürtökben omlik a vállára. Mosolyog. Milyen szép a mosolya. Zöldes szemét, és a mosolyát örököltem tőle.
Ezt a képeket kiraktam az egyik képem mellé. Tök egyformák vagyunk. Csak nekem szőke hajam van, míg neki vörösesbarna.
Sokáig néztem ezt a képet anyáról, mert késztetést éreztem arra, hogy alaposabban megnézzem.
Hirtelen ötlettől vezérelve kivettem a képet a helyéről, és megnéztem a hátulját, miután kivettem a keretből. Elkezdtem olvasni:
Esme San
1886-1911.
Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.
Hiányzol!
1886-1911.
Szeressük sorsunkat, bármilyen is. Aki szeretni képes a rossz napokat, becsülni tudja majd a szép pillanatokat.
Hiányzol!
Én írtam rá ezt. Ez az idézet nagyon tetszik, szeretem. Kifejezi az érzéseimet. Felvettem anyám nevét, mert annyit megérdemel, ha már megöltem. Gyűlölöm magam, nem érdemlem meg a létet.
Még régebben elmentem a Volturihoz, hogy megöljenek, de nem tették. De elengedtek, merthogy különleges vagyok. Csoda, általában maguk mellé rendelik a különleges képességgel megáldott vámpírokat. De nem tartottak elég erősnek, mert félvér vagyok. Nem is baj, legalább nem kell több embert megölnöm. Minek, ha élhetek állatvéren is. És amúgy sem állnék be hozzájuk. Utálok harcolni. Ott mindig ölés, harcolás van hegyén hátán. Brr. Az emlékétől is kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy az emberek, onnan nem éppen, úgy jönnek ki ahogyan gondolják.
Én ebben nem szeretnék benne lenni. Undorító. Elég az a bűntudat, amiben dagonyázok. Nem akarok idegen embereket megölni azért, hogy kiéljem a vágyaimat.
Télleg, el kellene mennem vadászni, megnézni a terepet. De előbb még pakolok.
Evvel a gondolattal álltam neki ismét a cuccaim elpakolásának. Pakoltam, és pakoltam, és a változatosság kedvéért pakoltam. Közben nem unatkoztam, mert bedugtam a fülembe az IPodomat.
Dudorásztam, és táncoltam a zene ritmusára, közben a kezemben egyensúlyoztam egy tökröt, majd felmentem vele a fürdőbe.
Leraktam a földre , majd itt is körbe néztem.
Sarokkád, egy tükör, mosdókagyló, szekrény, zuhanykabin. Szép és hangulatos. A metlaki fehér, a csempe pedig barnás. Ez tetszik, nagy is.
Eldöntöttem, hogy most elrendezem a fürdőt, mivel minden megvan hozzá.
Így le is mentem a fürdőszobás dobozokért, majd fölvittem, és elkezdtem itt is pakolászni.
Nem tudom meddig pakolhattam, de a csengő szakított félbe. Gyorsan kikaptam a fülemből a fülhallgatót, és elkezdtem lerohanni.
- Jövök! - Kiáltottam, majd amint elértem az ajtóig kinyitottam.
Edwarddal találtam magam szembe, és a 32 fogas mosolyával. Azt hittem elolvadok a helyszínen.
- Szia.
- Szia.- És csak álltunk, és mosolyogtunk. - Jajj! De bunkó vagyok! - Csaptam a homlokomra. - Bejössz? - Kérdeztem, és arrébb álltam az útból, helyet engedve neki.
Ahogy elment mellettem megsimogatta a karom, mire libabőrös lettem. Rámosolyogtam, és ő is rám. Bement a nappaliba, és körbe nézett.
Majd megindult a vitrines szekrény felé, és kivette anyám képét. Odamentem hozzá, majd alaposan megnéztem a képet, közben elkezdtem mondani a magamét.
- Ő az édesanyám. Teherbe ejtette egy vámpír, és a születésemkor nagyon legyengült, így állítólag meghalt. Hiányzik.-
A végét csak suttogtam, mert elkezdtem sírni.
Felém fordult, és védelmezően átölelt, én pedig elbőgtem magam. A vállára hajtottam a fejem, és úgy sírtam.
Órákig áztattam a pólóját, aztán lenyugodtam. Még nem engedtük el egymást. Erősebben ölelt, de nekem tetszett. Nagyon is.
- Sajnálom.
- Köszi. - Néztem fel rá egy csekély mosollyal. - Mindent. Megértően nézett rám, és újból karjaiba zárt. Talán órákig állhattunk így, és semelyikőnk sem engedett szorításából.
U.I.: A kövi része szemszög váltásos lesz. :D Na találgassatok, hogy ki lesz az. :D
Előre is köszi a komikat, és, hogy olvastok.
Még egyszer bocsi, hogy idáig húztam-vontam. Ráadásul ez nem is olyan hosszú, ahogy el nézem. Na holnap jövök még :D
Puxa.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
