3. fejezet 2. része

Emlékek és érzelmek (2/2)

/ Alice szemszöge /

Edward amióta megismerte azt a lányt, kibírhatatlan. Állandóan bizonytalan, és váltogatja a döntéseit. Nem bírom. Jasper is lassan megbolondul, de nekem elmondta, hogy érez egy kis szeretetet is nála. Ennek felettébb örültem. Hirtelen jött egy látomás.
Edward karjaiba zárta azt a lányt.
Végre! Boldogan szaladtam le a nappaliba, a lépcső korlátján még le is csúsztam, és lendületből ugrottan szerelmem nyakába. Nem értette miért vagyok annyira boldog, de örült neki.
- Edward átölelte. - Súgtam a fülébe. Felkapott, és elkezdett forogni, és kacagni. Ujjongott össze-vissza. Észre sem vettük, hogy közönségünk is van. Belemerültünk a boldogságba. Esme büszkén nézett ránk.
- Minek örültök skacok? - Kérdezte Emmett. Beleugrottam a nyakába. Értetlenül nézett rám, de elkapott, különben leestem volna.
- Átölelte! - Ujjongtam. Ő tudta mi van, sőt találkozott is a lánnyal.
- Nem mondod?! - Kérdezte meglepődve. - Húú! Imádlak hugi! - Forgott velem körbe-körbe. Nagyon vidámak voltunk. Jasper ugrált körbe-körbe. Vicces volt. Rose még el is nevette magát rajta. Jasper, mint aki örömében ugrál? Erre én is elnevettem magam.
Csak forogtunk, és forogtunk örömünkben. Majd megálltunk. Uhh! Gáz van!
- Öhm.. Uhh. Istenemre mondom, hogy szédülök! - Néztem körbe. - De jó! Forog a világ! - Kacagtam fel.
- Hidd el hugi! Nekem is! -Támaszkodott rám. - Ez kész! Mint két részeg vámpír! - Röhögött fel. Erre már én sem bírtam tovább elkezdtem nevetni.
- Macska jajj! - Kiáltottuk el magunkat.
- Jahj, istenem mit tettem? - Énekeltünk egymásba karolva és nevetve.
Kezdtem józanodni, ezért megindultam a kanapé felé. De elkezdtem esni, és magammal rántottam Emmettet. Majdnem orra buktunk, és csak röhögtünk, ugyanúgy, csak a földön.
Nem tudtuk meddig fetrengtünk a földön, de egyszer csak Carlisle tornyosult fölénk, apai szigorral, de mosolygott rajtunk.
Rose és Jazz majd megpukkadt a vissza fojtott nevetéstől. Apa közénk állt, szembe fordult velünk és kezét nyújtotta.
- Azt nem ajánlom apu! - Szólt rá szelíden Em.
- Gyertek már gyerekek!- Először engem szedett fel a földről, majd közös erővel felhúztuk a bátyámat.
- Ez jó volt! - Pacsiztunk össze Emmel.
- Na meséljetek gyerekek! - Karolt át minket apánk, és kísért minket az emeletre.
- Ő volt! - Mutattunk egymásra Emmettel.
- Mit csináltam? Te húztál magaddal!
- De te pörgettél meg!
- Te ugrottál a nyakamba!
- Te kérdezted meg, hogy minek örülök!
- Te csúsztál le a lépcsőkorláton!- Na erre nem tudtam mit mondani. De mégis volt még valami a tarsolyomban.
- Edward volt! Miatta lettem boldog!
- Mi van? - Kérdezte Apu.
- Ő volt! - kiabáltunk egymásra Emmettel. Ő megbökött a mutatóujjával, majd én is. Elkezdtük egyre erősebben böködni egymást.
- Na ez kész! Elmondom! - Fejeztem be a gyerekeskedést.
- Mindent? - Kérdezte Em és Jazz egyszerre.
- Nem. - Nyugtattam meg őket. - Volt egy látomásom, aminek nagyon örültem, így szaladtam le, és csúsztam a korláton is. Jazzel forogtunk körbe-körbe örömünkben, aztán Emmel is, de addig míg el nem kezdtünk szédülni, szó szerint! És kidőltünk mint két fa. - A végére elröhögte magát az egész bagázs még apa is. - Amúgy milyen napod volt?
- Fárasztó! Egy kislánynak veseköve volt, de megműtöttük. Szerencsére jól van. Aztán volt egy császár metszés is, ahol az egyik gyermek meghalt. - Szomorodott el apu. - De született egy másik gyermek.
- Hős vagy apu. - Öleltem át, Emmettel pedig lepacsizott.
- Drágáim! Ti vagytok a mindenem! - Most volt az a tipikus összeborulás, családi ölelés. Szeretem ezt. Hírtelen egy látomás tört a fejembe.
Az a szőke lány Edwardot ölelve simogatja Esme képét.
- Anya... - És itt befejeződött. Eszembe jutott, hogy Esme-nek lánya született.
- Anya...A..A lányod...
- Ugye nem a..? - Kérdezték egyszerre Jazz és Em. Rájuk néztem és bólintottam.
- Ez nem lehet igaz! - Fogták a fejüket, és járkáltak.
- ...Él. - Fejeztem be a mondatot. Anyánk csak állt és nézett ki bután a fejéből.
- Ki? Hol? Hogy hívják?
- Nem tudom, csak él. - Nem akartam neki elmondani, hogy az erdő másik felén lakik.
Hirtelen kinyílt a bejárati ajtó, és olyanok léptek be, akikre nem gondoltam.

Nah most megleptelek titeket. :D Nem számítottatok Alice-ra, mi? :D Mondjuk ehhez a részhez mehetett volna Jazz is ( a cím miatt), de ez akkor jutott eszembe amikor már megírtam :D Pénteken nem lesz rész szerintem, hacsak nem gépeltem be előre, mert megyünk mamához kajálni. :D Ha addig nem lesz rész, akkor B.U.É.K! :D

Pux. Klau

U.I.: Valamint a 2. részhez találjatok ki valami jó kis címet, mert nekem nem tetszett a "Az titok" cím, mert az csak az elejére van. Na de mindegy, találjatok ki valami jót :D

U.I. 2.: Ma még felrakom a szereplőket :D