2. fejezet -

Hali! Itt van az új rész( mondtam, hogy hétvégén leszek még :D). :D Kövi feji 5. komi ellenében, amint ráérek :P Úgyhogy hajrá. :D

UI.: Még mindig áll, hogy kirakom az oldalaitok címét ;)

2. -

- Az titok. - Válaszolt nyugottan. - Téged?
- Az titok.- Belementem a játékba. Elmosolyogtam magam. Iszonyat ez a pasi, megőrjít. Leült mellém, és felém fordult.
- Edward. - Nyújtotta a kezét.
- Theresa. - Elfogadtam a kézfogást. Azt hiszem jó barátom lesz.
- Miért leskelődtél utánam? - Tényleg kíváncsi voltam, de nem fújt a szél.
- Az titok. - Vigyorodott el pimaszul. - Meghallottam, hogy gitározol, és kíváncsi voltam. Mit játszottál?
- Az titok. - Visszavágtam, és most én vigyorogtam pimaszul.- A saját számomat.
- Én is írok dalokat. - Elmosolyodott. Sokáig nézett a szemembe, kezdtem zavarba jönni. - Szép a hangod. - Na ez kész. Totális csőd vagyok. Elpirultam, ezért lehajtottam a fejem. Ő az állam alá nyúlt, és szelíd erőszakkal kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
- Köszi. - Mi van? Ezt nem én mondtam! Lányos zavarom van. És a gyomrom is. Ajajj!
- Szívesen. - Válaszolt. Elmosolyodott a reakciómon. - Mióta írsz számokat?
- Már régóta, kb. 5 éve. Van időm rá, mert mindig egyedül vagyok, és nincs családom sem.- Sajnálkozóan nézett rám, muszáj volt témát váltanom.- Amúgy tudok zongorázni is, és azon is írok számokat. - Mosolyodtam el.
- Én is tudok zongorázni. Ma jöttél meg?
- Igen, ma érkeztem, de a cuccaim csak pénteken jönnek meg.
- Majd megmutatom a várost. - Ajánlkozott fel. Szóval, nem csak a tetőn ülve akar velem lenni. De én ennek miért is örülök?
- Köszi. Amúgy merre laksz?
- Az erdő másik felén. Ez az erdő nagyon nagy, és csak ez a 2 ház van itt.
- Az király! Miénk az erdő! - Vigyorogtam mint a tejbetök.
- Egyedül laksz itt?
- Nem, a családommal. Ők is vámpírok. Hmm. Család. Milyen nagy szó is ez.
- Van képességed? - Néztem rá kíváncsian. Persze a szél sem maradt el. Nagy levegőt vett, és elmosolyodott.
- Van. Olvasok a gondolatokban, de téged, csak néha hallak. - Jah, ez vagyok én, egy pajzs ami gondolatban kommunikál, és irányítja az időjárást. - Neked van?
- Vidíts fel és megtudod. - Mosolyogtam rá csibészesen. Először meglepődött, majd elkezdett csikizni. Eszeveszettül kapálóztam, és vidáman visítoztam. Tényleg vidám voltam. A nap kisütött.
- Tyűha! - Ámuldozott, mint egy kis gyerek amikor megkapja az első játékát.
- Várj csak! - Mutattam a fejére, és becsuktam a szemem.
- "Edward! Hallasz? Gondolatban válaszolj!"
- " Igen hallak. Ezt hogy csinálod?"
- " ez a 2. képességem. És csak azért nem hallasz, mert pajzsom is van, ami az elmémet védi, és kitudom terjeszteni. Várj, és figyelj!"- Elkezdtem kiterjeszteni a pajzsom, és bevontam alá őt. - " Nah milyen vagyok?"
- Csodás vagy.- Mondta, nem éppen a pajzsomra. Zavarba jöttem. Kész! Kinyitottam a szemem. Hányadszorra is pirulok el ez a pasi miatt? Költői kérdés ne válaszolj!
- Köszi. Öhm... Izé.. - Habogtam-hebegtem össze-vissza. Ez kész! - Énekelsz nekem? - Néztem rá ártatlan kiskutya szemekkel.
- Igen. - Elkezdtem egy egyszerű dallamot. Szeretem ezt a számot. Ránéztem, és ő vette az adást. A következő ütemnél elkezdett énekelni.
A refrénél én is bekapcsolódtam, miközben pengettem a húrokat. Teljes odaadással énekeltünk. Nekem úgy tűnt mindkettőnknek szívből jön.
Kezdtem beleélni magam miközben énekeltem a versszakomat, mikor megéreztem, hogy figyelnek. Ez nem Edward volt, őt néztem, ő meg engem.
- Legyen ez egy őrült vágy,
Legyen ez egy őrült kéj.
Legyen az enyém,
Mit el nem mondhat szó.
Legyen az enyém. - Fejeztük be a számot. Elmosolyogtuk magunkat. Kíváncsi voltam, ki figyel, ezért elkezdett fújni a szél, vámpír illatot hozva magával.
- " Ki az aki figyel?" - Kérdeztem gondolatban.
- " Emmett, a tesóm." Gyere! - Szólt neki. Egy pillanat múlva mellettem ült egy fekete hajú nagy darab állat.
- Szia. - Mosolygott rám. - Emmett vagyok.
- Szia. Theresa. - Összepacsiztunk.
- Szép a hangod. - Mondta. Ez kész!
- Mindannyiótok olyan zavarba ejtő? - Kérdeztem irónikusan. Na, erre semelyikük nem tudott válaszolni. Az egyik az erdőt nézte, és fütyürészett, a másik szintúgy, csak az ellenkező irányba nézett.
Egyszerre fütyülték ugyanazt. Nem tudom hogy csinálták, de felvettem a ritmust, csak én gitárral. Nagyon tetszett az egész. Először meglepődtek, de aztán elkezdtem énekelni, és ők is beszálltak, mert gondolatban előre elmondtam nekik a szöveget, mert áttértem az egyik számomra. Tetszett nekik. Aztán én fejeztem be a dalt.
- Gyönyörű! - Mondták egyszerre. Vicc. Hanyadszorra is pirulok el?
Elkezdtem számolni az ujjamon, csak néztek. Az ütemeket számoltam. Éppen egy dalt írtam. Elkezdtem bemelegíteni, amit gondoltam.
G-mol, A-mol, E-mol, D, C... És így tovább. Majd elkezdtem egy dallamot.
- Ezt most találom ki, úgyhogy ne kövezzetek meg ha elrontom! - Néztem rájuk szigorúan. Felemelték a kezüket védekezésként.
Beleéltem magam a dallamba. Talán túlságosan is. Egymás után pengettem a húrokat. Nagyon jó. Nagyon tetszett. Mikor befejeztem elkezdtek tapsolni, mint az óvodások a bűvésznek.
- Édesek vagytok, de nem vagyok én olyan jó.- Védekeztem a tapsvihar ellen.
- Ne szerénykedj, király vagy! - Intett le Emmett.
- Kösz. Amúgy ti se vagytok rosszak, de most már pakolnom kell fiúk, úgyhogy irány haza! - Szóltam rájuk, bár majd el pukkadtam a röhögéstől. Én szólok rájuk... Olyan vagyok nekik, mint vonatnak a ropi! Erre a gondolatra elkezdtem röhögni, nem bírtam tovább.
- Most mi van? - Kérdezte Emmett.
-Épp azon gondolkoztam, hogy olyan vagyok nektek, mint vonatnak a ropi. - A végét éppen hogy ki tudtam nyögni, annyira rajtam volt a röhögőgörcs.
Elkezdtek ők is röhögni, közben én épphogy lenyugodtam, és leugrottam. Csodás érkezés. Elcsodálkoztak milyen szépen érkeztem, ezért ők is leugrottak.
Olyan szépen érkeztek, hogy egy pillanatra elszégyelltem magam.
Majd rájuk mutattam, majd arra amerre van a házuk.
- Bünti? - Kérdezték egyszerre mint a bűnös kiskutyák.
- Bünti. - Válaszoltam, miközben hevesen bólogattam. Ez kész. Ezek kész hülyék! - "Fiúk! Tűnés!" - Szóltam rájuk.
Emmett megindult, de Edward ott állt, és engem nézett. Várakozón néztem rá, aminek az lett a következménye, amire nem számítottam.